évszám

Hungarian

Etymology

év (“year”) +‎ szám (“number”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːfsaːm]
• Hyphenation: év‧szám

Noun

évszám (plural évszámok)

1. year, date (of year)

   Az évszámnak négyjegyűnek kell lennie. ― The year has to be [of] four digits.

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	évszám	évszámok
accusative	évszámot	évszámokat
dative	évszámnak	évszámoknak
instrumental	évszámmal	évszámokkal
causal-final	évszámért	évszámokért
translative	évszámmá	évszámokká
terminative	évszámig	évszámokig
essive-formal	évszámként	évszámokként
essive-modal	—	—
inessive	évszámban	évszámokban
superessive	évszámon	évszámokon
adessive	évszámnál	évszámoknál
illative	évszámba	évszámokba
sublative	évszámra	évszámokra
allative	évszámhoz	évszámokhoz
elative	évszámból	évszámokból
delative	évszámról	évszámokról
ablative	évszámtól	évszámoktól
non-attributive possessive - singular	évszámé	évszámoké
non-attributive possessive - plural	évszáméi	évszámokéi

Possessive forms of évszám
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	évszámom	évszámaim
2nd person sing.	évszámod	évszámaid
3rd person sing.	évszáma	évszámai
1st person plural	évszámunk	évszámaink
2nd person plural	évszámotok	évszámaitok
3rd person plural	évszámuk	évszámaik

Further reading

• (noun: “year [as part of a date]”): évszám in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• (adverb: “year after year, for several years”): évszám in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• évszám in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)