önelégült
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
ön- + elégült, the latter being elégül + -t, from an archaic variant of (meg)elégszik → (meg)elégedett.
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
önelégült (comparative önelégültebb, superlative legönelégültebb)
Declension[edit]
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | önelégült | önelégültek |
accusative | önelégültet | önelégülteket |
dative | önelégültnek | önelégülteknek |
instrumental | önelégülttel | önelégültekkel |
causal-final | önelégültért | önelégültekért |
translative | önelégültté | önelégültekké |
terminative | önelégültig | önelégültekig |
essive-formal | önelégültként | önelégültekként |
essive-modal | — | — |
inessive | önelégültben | önelégültekben |
superessive | önelégültön | önelégülteken |
adessive | önelégültnél | önelégülteknél |
illative | önelégültbe | önelégültekbe |
sublative | önelégültre | önelégültekre |
allative | önelégülthöz | önelégültekhez |
elative | önelégültből | önelégültekből |
delative | önelégültről | önelégültekről |
ablative | önelégülttől | önelégültektől |
non-attributive possessive - singular |
önelégülté | önelégülteké |
non-attributive possessive - plural |
önelégültéi | önelégültekéi |
Derived terms[edit]
Further reading[edit]
- önelégült in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN