önzetlen
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
From the pronoun ön (“self”) + -etlen (privative suffix). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries,[1] presumably with -öz/-z (verb-forming suffix).
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
önzetlen (comparative önzetlenebb, superlative legönzetlenebb)
Declension[edit]
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | önzetlen | önzetlenek |
| accusative | önzetlent | önzetleneket |
| dative | önzetlennek | önzetleneknek |
| instrumental | önzetlennel | önzetlenekkel |
| causal-final | önzetlenért | önzetlenekért |
| translative | önzetlenné | önzetlenekké |
| terminative | önzetlenig | önzetlenekig |
| essive-formal | önzetlenként | önzetlenekként |
| essive-modal | önzetlenül | — |
| inessive | önzetlenben | önzetlenekben |
| superessive | önzetlenen | önzetleneken |
| adessive | önzetlennél | önzetleneknél |
| illative | önzetlenbe | önzetlenekbe |
| sublative | önzetlenre | önzetlenekre |
| allative | önzetlenhez | önzetlenekhez |
| elative | önzetlenből | önzetlenekből |
| delative | önzetlenről | önzetlenekről |
| ablative | önzetlentől | önzetlenektől |
| non-attributive possessive - singular |
önzetlené | önzetleneké |
| non-attributive possessive - plural |
önzetlenéi | önzetlenekéi |
Derived terms[edit]
Related terms[edit]
References[edit]
- ^ önzetlen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading[edit]
- önzetlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN