ülés

See also: üles

Hungarian

Etymology

ül (“to sit”) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈyleːʃ]
• Hyphenation: ülés
• Rhymes: -eːʃ

Noun

ülés (plural ülések)

1. sitting (the act of sitting)
2. seat (part of an object or individual directly involved in sitting)
3. session, meeting

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	ülés	ülések
accusative	ülést	üléseket
dative	ülésnek	üléseknek
instrumental	üléssel	ülésekkel
causal-final	ülésért	ülésekért
translative	üléssé	ülésekké
terminative	ülésig	ülésekig
essive-formal	ülésként	ülésekként
essive-modal	—	—
inessive	ülésben	ülésekben
superessive	ülésen	üléseken
adessive	ülésnél	üléseknél
illative	ülésbe	ülésekbe
sublative	ülésre	ülésekre
allative	üléshez	ülésekhez
elative	ülésből	ülésekből
delative	ülésről	ülésekről
ablative	üléstől	ülésektől
non-attributive possessive - singular	ülésé	üléseké
non-attributive possessive - plural	üléséi	ülésekéi

Possessive forms of ülés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ülésem	üléseim
2nd person sing.	ülésed	üléseid
3rd person sing.	ülése	ülései
1st person plural	ülésünk	üléseink
2nd person plural	ülésetek	üléseitek
3rd person plural	ülésük	üléseik

Derived terms

• üléses
• ülésezik
• ülési
• ülésű

 

Compound words

• lovaglóülés
• pótülés
• tanácsülés
• ülésdeszka
• ülésnap
• ülésrend
• ülésszak
• ülésterem

 

Further reading

• ülés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN