üzemelés

Hungarian

Etymology

üzemel (“to operate”) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈyzɛmɛleːʃ]
• Hyphenation: üze, me‧lés

Noun

üzemelés (plural üzemelések)

1. run, operation, service, action (the act or process of operating)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	üzemelés	üzemelések
accusative	üzemelést	üzemeléseket
dative	üzemelésnek	üzemeléseknek
instrumental	üzemeléssel	üzemelésekkel
causal-final	üzemelésért	üzemelésekért
translative	üzemeléssé	üzemelésekké
terminative	üzemelésig	üzemelésekig
essive-formal	üzemelésként	üzemelésekként
essive-modal	—	—
inessive	üzemelésben	üzemelésekben
superessive	üzemelésen	üzemeléseken
adessive	üzemelésnél	üzemeléseknél
illative	üzemelésbe	üzemelésekbe
sublative	üzemelésre	üzemelésekre
allative	üzemeléshez	üzemelésekhez
elative	üzemelésből	üzemelésekből
delative	üzemelésről	üzemelésekről
ablative	üzemeléstől	üzemelésektől
non-attributive possessive - singular	üzemelésé	üzemeléseké
non-attributive possessive - plural	üzemeléséi	üzemelésekéi

Possessive forms of üzemelés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	üzemelésem	üzemeléseim
2nd person sing.	üzemelésed	üzemeléseid
3rd person sing.	üzemelése	üzemelései
1st person plural	üzemelésünk	üzemeléseink
2nd person plural	üzemelésetek	üzemeléseitek
3rd person plural	üzemelésük	üzemeléseik

Derived terms

• üzemelési
• üzemelésű