Lehel

See also: lehel

Hungarian

Etymology

From the old Hungarian given name Lél which probably meant lélek (“soul”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈlɛhɛl]
• Hyphenation: Le‧hel
• Rhymes: -ɛl

Proper noun

Lehel

1. a male given name

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	Lehel	Lehelek
accusative	Lehelt	Leheleket
dative	Lehelnek	Leheleknek
instrumental	Lehellel	Lehelekkel
causal-final	Lehelért	Lehelekért
translative	Lehellé	Lehelekké
terminative	Lehelig	Lehelekig
essive-formal	Lehelként	Lehelekként
essive-modal	—	—
inessive	Lehelben	Lehelekben
superessive	Lehelen	Leheleken
adessive	Lehelnél	Leheleknél
illative	Lehelbe	Lehelekbe
sublative	Lehelre	Lehelekre
allative	Lehelhez	Lehelekhez
elative	Lehelből	Lehelekből
delative	Lehelről	Lehelekről
ablative	Leheltől	Lehelektől
non-attributive possessive - singular	Lehelé	Leheleké
non-attributive possessive - plural	Leheléi	Lehelekéi

Possessive forms of Lehel
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	Lehelem	Leheleim
2nd person sing.	Leheled	Leheleid
3rd person sing.	Lehele	Lehelei
1st person plural	Lehelünk	Leheleink
2nd person plural	Leheletek	Leheleitek
3rd person plural	Lehelük	Leheleik

See also

• lehel (“to exhale”)