abiogén
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
abiogén (not comparable)
Declension[edit]
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | abiogén | abiogének |
| accusative | abiogént | abiogéneket |
| dative | abiogénnek | abiogéneknek |
| instrumental | abiogénnel | abiogénekkel |
| causal-final | abiogénért | abiogénekért |
| translative | abiogénné | abiogénekké |
| terminative | abiogénig | abiogénekig |
| essive-formal | abiogénként | abiogénekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | abiogénben | abiogénekben |
| superessive | abiogénen | abiogéneken |
| adessive | abiogénnél | abiogéneknél |
| illative | abiogénbe | abiogénekbe |
| sublative | abiogénre | abiogénekre |
| allative | abiogénhez | abiogénekhez |
| elative | abiogénből | abiogénekből |
| delative | abiogénről | abiogénekről |
| ablative | abiogéntől | abiogénektől |
| non-attributive possessive - singular |
abiogéné | abiogéneké |
| non-attributive possessive - plural |
abiogénéi | abiogénekéi |
References[edit]
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN