agronómus

Hungarian

Etymology

Borrowed from German Agronom, from Ancient Greek ἀγρονόμος (agronómos), from ἀγρός (agrós, “field”). With Latinate -us ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɒɡronoːmuʃ]
• Hyphenation: ag‧ro‧nó‧mus
• Rhymes: -uʃ

Noun

agronómus (plural agronómusok)

1. agronomist (scientist specialized in agronomy)

   Synonym: mezőgazdász

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	agronómus	agronómusok
accusative	agronómust	agronómusokat
dative	agronómusnak	agronómusoknak
instrumental	agronómussal	agronómusokkal
causal-final	agronómusért	agronómusokért
translative	agronómussá	agronómusokká
terminative	agronómusig	agronómusokig
essive-formal	agronómusként	agronómusokként
essive-modal	—	—
inessive	agronómusban	agronómusokban
superessive	agronómuson	agronómusokon
adessive	agronómusnál	agronómusoknál
illative	agronómusba	agronómusokba
sublative	agronómusra	agronómusokra
allative	agronómushoz	agronómusokhoz
elative	agronómusból	agronómusokból
delative	agronómusról	agronómusokról
ablative	agronómustól	agronómusoktól
non-attributive possessive - singular	agronómusé	agronómusoké
non-attributive possessive - plural	agronómuséi	agronómusokéi

Possessive forms of agronómus
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	agronómusom	agronómusaim
2nd person sing.	agronómusod	agronómusaid
3rd person sing.	agronómusa	agronómusai
1st person plural	agronómusunk	agronómusaink
2nd person plural	agronómusotok	agronómusaitok
3rd person plural	agronómusuk	agronómusaik

Further reading

• agronómus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• agronómus in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)