beképzelt
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
beképzelt (comparative beképzeltebb, superlative legbeképzeltebb)
- conceited, self-important (having an excessively favorable opinion of one's abilities, appearance)
Declension[edit]
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | beképzelt | beképzeltek |
| accusative | beképzeltet | beképzelteket |
| dative | beképzeltnek | beképzelteknek |
| instrumental | beképzelttel | beképzeltekkel |
| causal-final | beképzeltért | beképzeltekért |
| translative | beképzeltté | beképzeltekké |
| terminative | beképzeltig | beképzeltekig |
| essive-formal | beképzeltként | beképzeltekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | beképzeltben | beképzeltekben |
| superessive | beképzelten | beképzelteken |
| adessive | beképzeltnél | beképzelteknél |
| illative | beképzeltbe | beképzeltekbe |
| sublative | beképzeltre | beképzeltekre |
| allative | beképzelthez | beképzeltekhez |
| elative | beképzeltből | beképzeltekből |
| delative | beképzeltről | beképzeltekről |
| ablative | beképzelttől | beképzeltektől |
| non-attributive possessive - singular |
beképzelté | beképzelteké |
| non-attributive possessive - plural |
beképzeltéi | beképzeltekéi |
Further reading[edit]
- beképzelt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- beképzelt in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)