bizonyítvány

Hungarian[edit]

bizonyít (“to prove, certify”) +‎ -vány (noun-forming suffix)

bizonyítvány (plural bizonyítványok)

certificate
Synonyms: tanúsítvány, igazolás, oklevél
(education) report card (school report, a document stating which grades a student earned, at the end of a term of regular period)
Synonyms: iskolai bizonyítvány, iskolai értesítő, tanulmányi értesítő

Coordinate term: ellenőrző (“report book chiefly for the mid-year period”)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	bizonyítvány	bizonyítványok
accusative	bizonyítványt	bizonyítványokat
dative	bizonyítványnak	bizonyítványoknak
instrumental	bizonyítvánnyal	bizonyítványokkal
causal-final	bizonyítványért	bizonyítványokért
translative	bizonyítvánnyá	bizonyítványokká
terminative	bizonyítványig	bizonyítványokig
essive-formal	bizonyítványként	bizonyítványokként
essive-modal	—	—
inessive	bizonyítványban	bizonyítványokban
superessive	bizonyítványon	bizonyítványokon
adessive	bizonyítványnál	bizonyítványoknál
illative	bizonyítványba	bizonyítványokba
sublative	bizonyítványra	bizonyítványokra
allative	bizonyítványhoz	bizonyítványokhoz
elative	bizonyítványból	bizonyítványokból
delative	bizonyítványról	bizonyítványokról
ablative	bizonyítványtól	bizonyítványoktól
non-attributive possessive - singular	bizonyítványé	bizonyítványoké
non-attributive possessive - plural	bizonyítványéi	bizonyítványokéi

Possessive forms of bizonyítvány
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	bizonyítványom	bizonyítványaim
2nd person sing.	bizonyítványod	bizonyítványaid
3rd person sing.	bizonyítványa	bizonyítványai
1st person plural	bizonyítványunk	bizonyítványaink
2nd person plural	bizonyítványotok	bizonyítványaitok
3rd person plural	bizonyítványuk	bizonyítványaik

bizonyhitvány (jocular distortion from bizony (“indeed”) +‎ hitvány (“despicable”))

Compound words

Expressions