burkolt

Hungarian

Etymology

burkol +‎ -t

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈburkolt]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: bur‧kolt
• Rhymes: -olt

Verb

burkolt

1. third-person singular indicative past indefinite of burkol

Participle

burkolt

1. past participle of burkol

Adjective

burkolt (comparative burkoltabb, superlative legburkoltabb)

1. covered, wrapped, enveloped

   Synonyms: becsomagolt, bebugyolált

2. (by extension) hidden, disguised, surreptitious, covert

   Synonyms: rejtett, titkos, leplezett, fedett, láthatatlan

   Antonyms: nyílt, világos, látható, egyértelmű, nyilvánvaló

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	burkolt	burkoltak
accusative	burkoltat	burkoltakat
dative	burkoltnak	burkoltaknak
instrumental	burkolttal	burkoltakkal
causal-final	burkoltért	burkoltakért
translative	burkolttá	burkoltakká
terminative	burkoltig	burkoltakig
essive-formal	burkoltként	burkoltakként
essive-modal	—	—
inessive	burkoltban	burkoltakban
superessive	burkolton	burkoltakon
adessive	burkoltnál	burkoltaknál
illative	burkoltba	burkoltakba
sublative	burkoltra	burkoltakra
allative	burkolthoz	burkoltakhoz
elative	burkoltból	burkoltakból
delative	burkoltról	burkoltakról
ablative	burkolttól	burkoltaktól
non-attributive possessive - singular	burkolté	burkoltaké
non-attributive possessive - plural	burkoltéi	burkoltakéi

Further reading

• burkolt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• burkolt in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)