családfáim

Hungarian

Etymology

családfa +‎ -im (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃɒlaːtfaːjim]
• Hyphenation: csa‧lád‧fá‧im

Noun

családfáim

1. first-person singular multiple-possession possessive of családfa

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	—	családfáim
accusative	—	családfáimat
dative	—	családfáimnak
instrumental	—	családfáimmal
causal-final	—	családfáimért
translative	—	családfáimmá
terminative	—	családfáimig
essive-formal	—	családfáimként
essive-modal	—	családfáimul
inessive	—	családfáimban
superessive	—	családfáimon
adessive	—	családfáimnál
illative	—	családfáimba
sublative	—	családfáimra
allative	—	családfáimhoz
elative	—	családfáimból
delative	—	családfáimról
ablative	—	családfáimtól
non-attributive possessive - singular	—	családfáimé
non-attributive possessive - plural	—	családfáiméi