együttműködőbb

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

együttműködő +‎ -bb

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛɟːytmyːkødøːbː] (phonetic respelling: eggyütműködőbb)
  • Hyphenation: együtt‧mű‧kö‧dőbb

Adjective[edit]

együttműködőbb

  1. comparative degree of együttműködő

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative együttműködőbb együttműködőbbek
accusative együttműködőbbet együttműködőbbeket
dative együttműködőbbnek együttműködőbbeknek
instrumental együttműködőbbel együttműködőbbekkel
causal-final együttműködőbbért együttműködőbbekért
translative együttműködőbbé együttműködőbbekké
terminative együttműködőbbig együttműködőbbekig
essive-formal együttműködőbbként együttműködőbbekként
essive-modal
inessive együttműködőbben együttműködőbbekben
superessive együttműködőbbön együttműködőbbeken
adessive együttműködőbbnél együttműködőbbeknél
illative együttműködőbbe együttműködőbbekbe
sublative együttműködőbbre együttműködőbbekre
allative együttműködőbbhöz együttműködőbbekhez
elative együttműködőbből együttműködőbbekből
delative együttműködőbbről együttműködőbbekről
ablative együttműködőbbtől együttműködőbbektől
non-attributive
possessive - singular
együttműködőbbé együttműködőbbeké
non-attributive
possessive - plural
együttműködőbbéi együttműködőbbekéi