egyke
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Noun[edit]
egyke (plural egykék)
- only child (a person who has no siblings)
Declension[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | egyke | egykék |
accusative | egykét | egykéket |
dative | egykének | egykéknek |
instrumental | egykével | egykékkel |
causal-final | egykéért | egykékért |
translative | egykévé | egykékké |
terminative | egykéig | egykékig |
essive-formal | egykeként | egykékként |
essive-modal | — | — |
inessive | egykében | egykékben |
superessive | egykén | egykéken |
adessive | egykénél | egykéknél |
illative | egykébe | egykékbe |
sublative | egykére | egykékre |
allative | egykéhez | egykékhez |
elative | egykéből | egykékből |
delative | egykéről | egykékről |
ablative | egykétől | egykéktől |
non-attributive possessive - singular |
egykéé | egykéké |
non-attributive possessive - plural |
egykééi | egykékéi |
Possessive forms of egyke | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | egykém | egykéim |
2nd person sing. | egykéd | egykéid |
3rd person sing. | egykéje | egykéi |
1st person plural | egykénk | egykéink |
2nd person plural | egykétek | egykéitek |
3rd person plural | egykéjük | egykéik |
Further reading[edit]
- egyke in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- egyke in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)