elárusító

Hungarian

Etymology

elárusít (“to sell”) +‎ -ó (present participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛlaːruʃiːtoː]
• Hyphenation: el‧áru‧sí‧tó
• Rhymes: -toː

Noun

elárusító (plural elárusítók)

1. salesperson, shop assistant, seller, vendor (a person whose job is to sell things in a shop/store)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	elárusító	elárusítók
accusative	elárusítót	elárusítókat
dative	elárusítónak	elárusítóknak
instrumental	elárusítóval	elárusítókkal
causal-final	elárusítóért	elárusítókért
translative	elárusítóvá	elárusítókká
terminative	elárusítóig	elárusítókig
essive-formal	elárusítóként	elárusítókként
essive-modal	—	—
inessive	elárusítóban	elárusítókban
superessive	elárusítón	elárusítókon
adessive	elárusítónál	elárusítóknál
illative	elárusítóba	elárusítókba
sublative	elárusítóra	elárusítókra
allative	elárusítóhoz	elárusítókhoz
elative	elárusítóból	elárusítókból
delative	elárusítóról	elárusítókról
ablative	elárusítótól	elárusítóktól
non-attributive possessive - singular	elárusítóé	elárusítóké
non-attributive possessive - plural	elárusítóéi	elárusítókéi

Possessive forms of elárusító
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	elárusítóm	elárusítóim
2nd person sing.	elárusítód	elárusítóid
3rd person sing.	elárusítója	elárusítói
1st person plural	elárusítónk	elárusítóink
2nd person plural	elárusítótok	elárusítóitok
3rd person plural	elárusítójuk	elárusítóik

Further reading

• elárusító in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• elárusító in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)