elkülönített

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

elkülönít +‎ -ett

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛlkyløniːtɛtː]
  • Hyphenation: el‧kü‧lö‧ní‧tett
  • Rhymes: -ɛtː

Verb[edit]

elkülönített

  1. third-person singular indicative past indefinite of elkülönít

Participle[edit]

elkülönített

  1. past participle of elkülönít

Adjective[edit]

elkülönített (not comparable)

  1. separated, isolated, quarantined

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elkülönített elkülönítettek
accusative elkülönítettet elkülönítetteket
dative elkülönítettnek elkülönítetteknek
instrumental elkülönítettel elkülönítettekkel
causal-final elkülönítettért elkülönítettekért
translative elkülönítetté elkülönítettekké
terminative elkülönítettig elkülönítettekig
essive-formal elkülönítettként elkülönítettekként
essive-modal
inessive elkülönítettben elkülönítettekben
superessive elkülönítetten elkülönítetteken
adessive elkülönítettnél elkülönítetteknél
illative elkülönítettbe elkülönítettekbe
sublative elkülönítettre elkülönítettekre
allative elkülönítetthez elkülönítettekhez
elative elkülönítettből elkülönítettekből
delative elkülönítettről elkülönítettekről
ablative elkülönítettől elkülönítettektől
non-attributive
possessive - singular
elkülönítetté elkülönítetteké
non-attributive
possessive - plural
elkülönítettéi elkülönítettekéi