feltüntetés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

feltüntet +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfɛltyntɛteːʃ]
  • Hyphenation: fel‧tün‧te‧tés

Noun[edit]

feltüntetés (usually uncountable, plural feltüntetések)

  1. verbal noun of feltüntet: indication, representation

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative feltüntetés feltüntetések
accusative feltüntetést feltüntetéseket
dative feltüntetésnek feltüntetéseknek
instrumental feltüntetéssel feltüntetésekkel
causal-final feltüntetésért feltüntetésekért
translative feltüntetéssé feltüntetésekké
terminative feltüntetésig feltüntetésekig
essive-formal feltüntetésként feltüntetésekként
essive-modal
inessive feltüntetésben feltüntetésekben
superessive feltüntetésen feltüntetéseken
adessive feltüntetésnél feltüntetéseknél
illative feltüntetésbe feltüntetésekbe
sublative feltüntetésre feltüntetésekre
allative feltüntetéshez feltüntetésekhez
elative feltüntetésből feltüntetésekből
delative feltüntetésről feltüntetésekről
ablative feltüntetéstől feltüntetésektől
non-attributive
possessive - singular
feltüntetésé feltüntetéseké
non-attributive
possessive - plural
feltüntetéséi feltüntetésekéi
Possessive forms of feltüntetés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. feltüntetésem feltüntetéseim
2nd person sing. feltüntetésed feltüntetéseid
3rd person sing. feltüntetése feltüntetései
1st person plural feltüntetésünk feltüntetéseink
2nd person plural feltüntetésetek feltüntetéseitek
3rd person plural feltüntetésük feltüntetéseik

Related terms[edit]