finom

Hungarian[edit]

From Medieval Latin fīnum, neuter of fīnus (“fine”), from fīnis (“end, limit”).^[1]

finom (comparative finomabb, superlative legfinomabb)

fine, delicate (made up of particularly small pieces)
delicious, tasty (having a pleasant or satisfying flavor)
Synonym: jóízű
(of taste, manners, character) refined, fine, delicate, gentle, polished
(of humor, hint, distinction) refined, gentle, tactful, subtle
- 2015, Imre Szirmai, Ideg-lelés, Budapest: Medicina Könyvkiadó, →ISBN, page 171:
  Mikszáth Kálmán, az író és kormánypárti parlamenti képviselő 1891-ben leírta a klikkek természetét, ki is figurázta őket. Finom humorba csomagolta a gyanakvást, hogy a klikk valamilyen összeesküvés, ahol komoly dolgok forognak.
  (please add an English translation of this quotation)

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	finom	finomak
accusative	finomat	finomakat
dative	finomnak	finomaknak
instrumental	finommal	finomakkal
causal-final	finomért	finomakért
translative	finommá	finomakká
terminative	finomig	finomakig
essive-formal	finomként	finomakként
essive-modal	—	—
inessive	finomban	finomakban
superessive	finomon	finomakon
adessive	finomnál	finomaknál
illative	finomba	finomakba
sublative	finomra	finomakra
allative	finomhoz	finomakhoz
elative	finomból	finomakból
delative	finomról	finomakról
ablative	finomtól	finomaktól
non-attributive possessive - singular	finomé	finomaké
non-attributive possessive - plural	finoméi	finomakéi

Compound words

Expressions

^ finom in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN