gój

See also: goj and Goj

Czech

Alternative forms

• gojim

Etymology

Borrowed from Yiddish גוי (goy, “Gentile”), from Hebrew גּוֹי (“nation”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɡoːj]
• Hyphenation: gój

Noun

gój m anim (feminine gójka, related adjective gójský)

1. goy (non-Jew)

Declension

Declension of gój (soft masculine animate)

	singular	plural
nominative	gój	gójové
genitive	góje	gójů
dative	gójovi, góji	gójům
accusative	góje	góje
vocative	góji	gójové
locative	gójovi, góji	gójích
instrumental	gójem	góji

Further reading

• gój in Kartotéka Novočeského lexikálního archivu
• gój in Slovník spisovného jazyka českého, 1960–1971, 1989
• gój in Akademický slovník současné češtiny, 2012-, slovnikcestiny.cz
• gój in Internetová jazyková příručka

Hungarian

Etymology

From Yiddish גוי (goy, “gentile”), from Hebrew גּוֹי (goi, “nation”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɡoːj]
• Hyphenation: gój
• Rhymes: -oːj

Noun

gój (plural gójok)

1. (colloquial) goy (a non-Jew)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	gój	gójok
accusative	gójt	gójokat
dative	gójnak	gójoknak
instrumental	gójjal	gójokkal
causal-final	gójért	gójokért
translative	gójjá	gójokká
terminative	gójig	gójokig
essive-formal	gójként	gójokként
essive-modal	—	—
inessive	gójban	gójokban
superessive	gójon	gójokon
adessive	gójnál	gójoknál
illative	gójba	gójokba
sublative	gójra	gójokra
allative	gójhoz	gójokhoz
elative	gójból	gójokból
delative	gójról	gójokról
ablative	gójtól	gójoktól
non-attributive possessive - singular	gójé	gójoké
non-attributive possessive - plural	gójéi	gójokéi

Possessive forms of gój
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	gójom	gójaim
2nd person sing.	gójod	gójaid
3rd person sing.	gója	gójai
1st person plural	gójunk	gójaink
2nd person plural	gójotok	gójaitok
3rd person plural	gójuk	gójaik

Polish

Pronunciation

• IPA^(key): /ɡuj/
• Rhymes: -uj
• Syllabification: gój

Verb

gój

1. second-person singular imperative of goić