gyufa

Hungarian

Etymology

First attested in 1840. From gyú (“shortened from gyújt (“to light, spark”), used in adjective sense here”) +‎ fa (“wood”). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries as a calque of German Zündholz.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɟufɒ]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: gyu‧fa
• Rhymes: -fɒ

Noun

gyufa (plural gyufák)

1. match (device to make fire)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	gyufa	gyufák
accusative	gyufát	gyufákat
dative	gyufának	gyufáknak
instrumental	gyufával	gyufákkal
causal-final	gyufáért	gyufákért
translative	gyufává	gyufákká
terminative	gyufáig	gyufákig
essive-formal	gyufaként	gyufákként
essive-modal	—	—
inessive	gyufában	gyufákban
superessive	gyufán	gyufákon
adessive	gyufánál	gyufáknál
illative	gyufába	gyufákba
sublative	gyufára	gyufákra
allative	gyufához	gyufákhoz
elative	gyufából	gyufákból
delative	gyufáról	gyufákról
ablative	gyufától	gyufáktól
non-attributive possessive - singular	gyufáé	gyufáké
non-attributive possessive - plural	gyufáéi	gyufákéi

Possessive forms of gyufa
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	gyufám	gyufáim
2nd person sing.	gyufád	gyufáid
3rd person sing.	gyufája	gyufái
1st person plural	gyufánk	gyufáink
2nd person plural	gyufátok	gyufáitok
3rd person plural	gyufájuk	gyufáik

Derived terms

• gyufás

 

Compound words

• gyufacímke
• gyufagyártás
• gyufaskatulya
• gyufaszál

 

Expressions

• kihúzza a gyufát

 

Further reading

• gyufa in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN