haladéktalan

Hungarian

Etymology

haladék +‎ -talan

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɒlɒdeːktɒlɒn]
• Hyphenation: ha‧la‧dék‧ta‧lan

Adjective

haladéktalan (not comparable)

1. prompt, speedy

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	haladéktalan	haladéktalanok
accusative	haladéktalant	haladéktalanokat
dative	haladéktalannak	haladéktalanoknak
instrumental	haladéktalannal	haladéktalanokkal
causal-final	haladéktalanért	haladéktalanokért
translative	haladéktalanná	haladéktalanokká
terminative	haladéktalanig	haladéktalanokig
essive-formal	haladéktalanként	haladéktalanokként
essive-modal	haladéktalanul	—
inessive	haladéktalanban	haladéktalanokban
superessive	haladéktalanon	haladéktalanokon
adessive	haladéktalannál	haladéktalanoknál
illative	haladéktalanba	haladéktalanokba
sublative	haladéktalanra	haladéktalanokra
allative	haladéktalanhoz	haladéktalanokhoz
elative	haladéktalanból	haladéktalanokból
delative	haladéktalanról	haladéktalanokról
ablative	haladéktalantól	haladéktalanoktól
non-attributive possessive - singular	haladéktalané	haladéktalanoké
non-attributive possessive - plural	haladéktalanéi	haladéktalanokéi

Derived terms

• haladéktalanul

 

Further reading

• haladéktalan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN