hanghullám

Hungarian

Etymology

hang (“sound”) +‎ hullám (“wave”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɒŋkhulːaːm]
• Hyphenation: hang‧hul‧lám

Noun

hanghullám (plural hanghullámok)

1. (physics) sound wave

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	hanghullám	hanghullámok
accusative	hanghullámot	hanghullámokat
dative	hanghullámnak	hanghullámoknak
instrumental	hanghullámmal	hanghullámokkal
causal-final	hanghullámért	hanghullámokért
translative	hanghullámmá	hanghullámokká
terminative	hanghullámig	hanghullámokig
essive-formal	hanghullámként	hanghullámokként
essive-modal	—	—
inessive	hanghullámban	hanghullámokban
superessive	hanghullámon	hanghullámokon
adessive	hanghullámnál	hanghullámoknál
illative	hanghullámba	hanghullámokba
sublative	hanghullámra	hanghullámokra
allative	hanghullámhoz	hanghullámokhoz
elative	hanghullámból	hanghullámokból
delative	hanghullámról	hanghullámokról
ablative	hanghullámtól	hanghullámoktól
non-attributive possessive - singular	hanghullámé	hanghullámoké
non-attributive possessive - plural	hanghulláméi	hanghullámokéi

Possessive forms of hanghullám
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	hanghullámom	hanghullámaim
2nd person sing.	hanghullámod	hanghullámaid
3rd person sing.	hanghulláma	hanghullámai
1st person plural	hanghullámunk	hanghullámaink
2nd person plural	hanghullámotok	hanghullámaitok
3rd person plural	hanghullámuk	hanghullámaik

Further reading

• hanghullám in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN