hangkártya

Hungarian

Etymology

hang (“sound”) +‎ kártya (“card”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɒŋkaːrcɒ]
• Hyphenation: hang‧kár‧tya
• Rhymes: -cɒ

Noun

hangkártya (plural hangkártyák)

1. (computer hardware) sound card

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	hangkártya	hangkártyák
accusative	hangkártyát	hangkártyákat
dative	hangkártyának	hangkártyáknak
instrumental	hangkártyával	hangkártyákkal
causal-final	hangkártyáért	hangkártyákért
translative	hangkártyává	hangkártyákká
terminative	hangkártyáig	hangkártyákig
essive-formal	hangkártyaként	hangkártyákként
essive-modal	—	—
inessive	hangkártyában	hangkártyákban
superessive	hangkártyán	hangkártyákon
adessive	hangkártyánál	hangkártyáknál
illative	hangkártyába	hangkártyákba
sublative	hangkártyára	hangkártyákra
allative	hangkártyához	hangkártyákhoz
elative	hangkártyából	hangkártyákból
delative	hangkártyáról	hangkártyákról
ablative	hangkártyától	hangkártyáktól
non-attributive possessive - singular	hangkártyáé	hangkártyáké
non-attributive possessive - plural	hangkártyáéi	hangkártyákéi

Possessive forms of hangkártya
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	hangkártyám	hangkártyáim
2nd person sing.	hangkártyád	hangkártyáid
3rd person sing.	hangkártyája	hangkártyái
1st person plural	hangkártyánk	hangkártyáink
2nd person plural	hangkártyátok	hangkártyáitok
3rd person plural	hangkártyájuk	hangkártyáik