ideiglenes

Hungarian

Etymology

From the archaic ideiglen (“for a period of time”) +‎ -es (adjective-forming suffix), created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈidɛjiɡlɛnɛʃ], [ˈidɛɡlɛnɛʃ] (colloquial)
• Hyphenation: ide‧ig‧le‧nes
• Rhymes: -ɛʃ

Adjective

ideiglenes (comparative ideiglenesebb, superlative legideiglenesebb)

1. temporary, provisional, provisory (for a limited time, ephemeral, not constant)

   Synonyms: átmeneti, alkalmi, időleges, időszaki, provizórikus

   Antonyms: állandó, végleges

Declension

Inflection of ideiglenes
	singular	plural
nominative	ideiglenes	ideiglenesek
accusative	ideigleneset ideiglenest	ideigleneseket
dative	ideiglenesnek	ideigleneseknek
instrumental	ideiglenessel	ideiglenesekkel
causal-final	ideiglenesért	ideiglenesekért
translative	ideiglenessé	ideiglenesekké
terminative	ideiglenesig	ideiglenesekig
essive-formal	ideiglenesként	ideiglenesekként
essive-modal	—	—
inessive	ideiglenesben	ideiglenesekben
superessive	ideiglenesen	ideigleneseken
adessive	ideiglenesnél	ideigleneseknél
illative	ideiglenesbe	ideiglenesekbe
sublative	ideiglenesre	ideiglenesekre
allative	ideigleneshez	ideiglenesekhez
elative	ideiglenesből	ideiglenesekből
delative	ideiglenesről	ideiglenesekről
ablative	ideiglenestől	ideiglenesektől
non-attributive possessive - singular	ideiglenesé	ideigleneseké
non-attributive possessive - plural	ideigleneséi	ideiglenesekéi

Derived terms

• ideiglenesen
• ideiglenesség

Further reading

• ideiglenes in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN