igekötő
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Noun[edit]
igekötő (plural igekötők)
Declension[edit]
| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | igekötő | igekötők |
| accusative | igekötőt | igekötőket |
| dative | igekötőnek | igekötőknek |
| instrumental | igekötővel | igekötőkkel |
| causal-final | igekötőért | igekötőkért |
| translative | igekötővé | igekötőkké |
| terminative | igekötőig | igekötőkig |
| essive-formal | igekötőként | igekötőkként |
| essive-modal | igekötőül | — |
| inessive | igekötőben | igekötőkben |
| superessive | igekötőn | igekötőkön |
| adessive | igekötőnél | igekötőknél |
| illative | igekötőbe | igekötőkbe |
| sublative | igekötőre | igekötőkre |
| allative | igekötőhöz | igekötőkhöz |
| elative | igekötőből | igekötőkből |
| delative | igekötőről | igekötőkről |
| ablative | igekötőtől | igekötőktől |
| non-attributive possessive - singular |
igekötőé | igekötőké |
| non-attributive possessive - plural |
igekötőéi | igekötőkéi |
| Possessive forms of igekötő | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | igekötőm | igekötőim |
| 2nd person sing. | igekötőd | igekötőid |
| 3rd person sing. | igekötője | igekötői |
| 1st person plural | igekötőnk | igekötőink |
| 2nd person plural | igekötőtök | igekötőitek |
| 3rd person plural | igekötőjük | igekötőik |
Derived terms[edit]
See also[edit]
- (parts of speech) szófaj; főnév, határozószó, indulatszó, ige, igekötő, igenév, indulatszó, kötőszó, melléknév, módosítószó, mondatszó, névelő, névmás, névutó, partikula, segédige, számnév, tagadószó, viszonyszó (Category: hu:Parts of speech)
Further reading[edit]
- igekötő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- Appendix:Hungarian verbal prefixes