indikátor

See also: indikator and Indikator

Czech

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɪndɪkaːtor]

Noun

indikátor m inan

1. indicator

   Synonym: ukazatel

Declension

Declension of indikátor (hard masculine inanimate)

	singular	plural
nominative	indikátor	indikátory
genitive	indikátoru	indikátorů
dative	indikátoru	indikátorům
accusative	indikátor	indikátory
vocative	indikátore	indikátory
locative	indikátoru	indikátorech
instrumental	indikátorem	indikátory

Related terms

• See dikce

Further reading

• indikátor in Příruční slovník jazyka českého, 1935–1957
• indikátor in Slovník spisovného jazyka českého, 1960–1971, 1989

Hungarian

Etymology

From Latin indicator. With -átor ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈindikaːtor]
• Hyphenation: in‧di‧ká‧tor
• Rhymes: -or

Noun

indikátor (plural indikátorok)

1. indicator

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	indikátor	indikátorok
accusative	indikátort	indikátorokat
dative	indikátornak	indikátoroknak
instrumental	indikátorral	indikátorokkal
causal-final	indikátorért	indikátorokért
translative	indikátorrá	indikátorokká
terminative	indikátorig	indikátorokig
essive-formal	indikátorként	indikátorokként
essive-modal	—	—
inessive	indikátorban	indikátorokban
superessive	indikátoron	indikátorokon
adessive	indikátornál	indikátoroknál
illative	indikátorba	indikátorokba
sublative	indikátorra	indikátorokra
allative	indikátorhoz	indikátorokhoz
elative	indikátorból	indikátorokból
delative	indikátorról	indikátorokról
ablative	indikátortól	indikátoroktól
non-attributive possessive - singular	indikátoré	indikátoroké
non-attributive possessive - plural	indikátoréi	indikátorokéi

Possessive forms of indikátor
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	indikátorom	indikátoraim
2nd person sing.	indikátorod	indikátoraid
3rd person sing.	indikátora	indikátorai
1st person plural	indikátorunk	indikátoraink
2nd person plural	indikátorotok	indikátoraitok
3rd person plural	indikátoruk	indikátoraik