irányadó
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
irány (“direction, guiding”) + adó (“giving”)
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
irányadó (comparative irányadóbb, superlative legirányadóbb)
- trendsetting, guideline, standard, governing (providing direction to action or behaviour)
Declension[edit]
| Inflection of irányadó | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | irányadó | irányadók irányadóak |
| accusative | irányadót | irányadókat irányadóakat |
| dative | irányadónak | irányadóknak irányadóaknak |
| instrumental | irányadóval | irányadókkal irányadóakkal |
| causal-final | irányadóért | irányadókért irányadóakért |
| translative | irányadóvá | irányadókká irányadóakká |
| terminative | irányadóig | irányadókig irányadóakig |
| essive-formal | irányadóként | irányadókként irányadóakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | irányadóban | irányadókban irányadóakban |
| superessive | irányadón | irányadókon irányadóakon |
| adessive | irányadónál | irányadóknál irányadóaknál |
| illative | irányadóba | irányadókba irányadóakba |
| sublative | irányadóra | irányadókra irányadóakra |
| allative | irányadóhoz | irányadókhoz irányadóakhoz |
| elative | irányadóból | irányadókból irányadóakból |
| delative | irányadóról | irányadókról irányadóakról |
| ablative | irányadótól | irányadóktól irányadóaktól |
| non-attributive possessive - singular |
irányadóé | irányadóké irányadóaké |
| non-attributive possessive - plural |
irányadóéi | irányadókéi irányadóakéi |
Further reading[edit]
- irányadó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN