istenfélő

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From isten (god) +‎ félő (fearing), from fél (to fear) +‎ (present-participle suffix).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈiʃtɛɱfeːløː]
  • Hyphenation: is‧ten‧fé‧lő
  • Rhymes: -løː

Adjective[edit]

istenfélő (comparative istenfélőbb, superlative legistenfélőbb)

  1. (religion) godfearing, God-fearing (following the precepts of a religious practice; respecting and revering God and His authority)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative istenfélő istenfélők
accusative istenfélőt istenfélőket
dative istenfélőnek istenfélőknek
instrumental istenfélővel istenfélőkkel
causal-final istenfélőért istenfélőkért
translative istenfélővé istenfélőkké
terminative istenfélőig istenfélőkig
essive-formal istenfélőként istenfélőkként
essive-modal
inessive istenfélőben istenfélőkben
superessive istenfélőn istenfélőkön
adessive istenfélőnél istenfélőknél
illative istenfélőbe istenfélőkbe
sublative istenfélőre istenfélőkre
allative istenfélőhöz istenfélőkhöz
elative istenfélőből istenfélőkből
delative istenfélőről istenfélőkről
ablative istenfélőtől istenfélőktől
non-attributive
possessive - singular
istenfélőé istenfélőké
non-attributive
possessive - plural
istenfélőéi istenfélőkéi

Further reading[edit]