istentisztelet

Hungarian

Etymology

isten +‎ tisztelet

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiʃtɛntistɛlɛt]
• Hyphenation: is‧ten‧tisz‧te‧let

Noun

istentisztelet (plural istentiszteletek)

1. church service (a worship service)

   Coordinate term: (Catholic mass) mise

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	istentisztelet	istentiszteletek
accusative	istentiszteletet	istentiszteleteket
dative	istentiszteletnek	istentiszteleteknek
instrumental	istentisztelettel	istentiszteletekkel
causal-final	istentiszteletért	istentiszteletekért
translative	istentiszteletté	istentiszteletekké
terminative	istentiszteletig	istentiszteletekig
essive-formal	istentiszteletként	istentiszteletekként
essive-modal	—	—
inessive	istentiszteletben	istentiszteletekben
superessive	istentiszteleten	istentiszteleteken
adessive	istentiszteletnél	istentiszteleteknél
illative	istentiszteletbe	istentiszteletekbe
sublative	istentiszteletre	istentiszteletekre
allative	istentisztelethez	istentiszteletekhez
elative	istentiszteletből	istentiszteletekből
delative	istentiszteletről	istentiszteletekről
ablative	istentisztelettől	istentiszteletektől
non-attributive possessive - singular	istentiszteleté	istentiszteleteké
non-attributive possessive - plural	istentiszteletéi	istentiszteletekéi

Possessive forms of istentisztelet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	istentiszteletem	istentiszteleteim
2nd person sing.	istentiszteleted	istentiszteleteid
3rd person sing.	istentisztelete	istentiszteletei
1st person plural	istentiszteletünk	istentiszteleteink
2nd person plural	istentiszteletetek	istentiszteleteitek
3rd person plural	istentiszteletük	istentiszteleteik

Further reading

• istentisztelet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN