jegyzet

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

jegyez +‎ -et (noun-forming suffix)[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈjɛɟzɛt]
  • Hyphenation: jegy‧zet
  • Rhymes: -ɛt

Noun[edit]

jegyzet (plural jegyzetek)

  1. note (memorandum)
  2. textbook, coursebook (formal manual of instruction in a specific subject, especially for use in colleges)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jegyzet jegyzetek
accusative jegyzetet jegyzeteket
dative jegyzetnek jegyzeteknek
instrumental jegyzettel jegyzetekkel
causal-final jegyzetért jegyzetekért
translative jegyzetté jegyzetekké
terminative jegyzetig jegyzetekig
essive-formal jegyzetként jegyzetekként
essive-modal
inessive jegyzetben jegyzetekben
superessive jegyzeten jegyzeteken
adessive jegyzetnél jegyzeteknél
illative jegyzetbe jegyzetekbe
sublative jegyzetre jegyzetekre
allative jegyzethez jegyzetekhez
elative jegyzetből jegyzetekből
delative jegyzetről jegyzetekről
ablative jegyzettől jegyzetektől
non-attributive
possessive - singular
jegyzeté jegyzeteké
non-attributive
possessive - plural
jegyzetéi jegyzetekéi
Possessive forms of jegyzet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jegyzetem jegyzeteim
2nd person sing. jegyzeted jegyzeteid
3rd person sing. jegyzete jegyzetei
1st person plural jegyzetünk jegyzeteink
2nd person plural jegyzetetek jegyzeteitek
3rd person plural jegyzetük jegyzeteik

Derived terms[edit]

Compound words

References[edit]

  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading[edit]

  • jegyzet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN