kénytelen

Hungarian

Etymology

From the noun kény +‎ -telen.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkeːɲtɛlɛn]
• Hyphenation: kény‧te‧len
• Rhymes: -ɛn

Adjective

kénytelen (comparative kénytelenebb, superlative legkénytelenebb)

1. (predicatively) forced, compelled, obliged (to do something)

   Kénytelen leszek elmenni oda. ― I will have to go there.

2. (used as an adverb) against one’s will, reluctantly (no choice but to do)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kénytelen	kénytelenek
accusative	kénytelent	kényteleneket
dative	kénytelennek	kényteleneknek
instrumental	kénytelennel	kénytelenekkel
causal-final	kénytelenért	kénytelenekért
translative	kénytelenné	kénytelenekké
terminative	kénytelenig	kénytelenekig
essive-formal	kénytelenként	kénytelenekként
essive-modal	kénytelenül	—
inessive	kénytelenben	kénytelenekben
superessive	kénytelenen	kényteleneken
adessive	kénytelennél	kényteleneknél
illative	kénytelenbe	kénytelenekbe
sublative	kénytelenre	kénytelenekre
allative	kénytelenhez	kénytelenekhez
elative	kénytelenből	kénytelenekből
delative	kénytelenről	kénytelenekről
ablative	kénytelentől	kénytelenektől
non-attributive possessive - singular	kénytelené	kényteleneké
non-attributive possessive - plural	kénytelenéi	kénytelenekéi

Derived terms

Compound words

• kénytelen-kelletlen

 

See also

• Category:Hungarian auxiliary verbs

Further reading

• kénytelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN