képzettség

Hungarian

Etymology

képzett +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkeːbzɛt͡ʃːeːɡ]
• Hyphenation: kép‧zett‧ség

Noun

képzettség (plural képzettségek)

1. education, qualification

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	képzettség	képzettségek
accusative	képzettséget	képzettségeket
dative	képzettségnek	képzettségeknek
instrumental	képzettséggel	képzettségekkel
causal-final	képzettségért	képzettségekért
translative	képzettséggé	képzettségekké
terminative	képzettségig	képzettségekig
essive-formal	képzettségként	képzettségekként
essive-modal	képzettségül	—
inessive	képzettségben	képzettségekben
superessive	képzettségen	képzettségeken
adessive	képzettségnél	képzettségeknél
illative	képzettségbe	képzettségekbe
sublative	képzettségre	képzettségekre
allative	képzettséghez	képzettségekhez
elative	képzettségből	képzettségekből
delative	képzettségről	képzettségekről
ablative	képzettségtől	képzettségektől
non-attributive possessive - singular	képzettségé	képzettségeké
non-attributive possessive - plural	képzettségéi	képzettségekéi

Possessive forms of képzettség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	képzettségem	képzettségeim
2nd person sing.	képzettséged	képzettségeid
3rd person sing.	képzettsége	képzettségei
1st person plural	képzettségünk	képzettségeink
2nd person plural	képzettségetek	képzettségeitek
3rd person plural	képzettségük	képzettségeik

Further reading

• képzettség in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN