kötőjel

Hungarian[edit]

kötő (“connecting”) +‎ jel (“symbol”)

kötőjel (plural kötőjelek)

hyphen (the symbol “‐”)
Synonyms: (typography) diviz, (linguistics) választójel, elválasztójel

Coordinate terms: nagykötőjel, gondolatjel, párbeszédjel

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kötőjel	kötőjelek
accusative	kötőjelet	kötőjeleket
dative	kötőjelnek	kötőjeleknek
instrumental	kötőjellel	kötőjelekkel
causal-final	kötőjelért	kötőjelekért
translative	kötőjellé	kötőjelekké
terminative	kötőjelig	kötőjelekig
essive-formal	kötőjelként	kötőjelekként
essive-modal	—	—
inessive	kötőjelben	kötőjelekben
superessive	kötőjelen	kötőjeleken
adessive	kötőjelnél	kötőjeleknél
illative	kötőjelbe	kötőjelekbe
sublative	kötőjelre	kötőjelekre
allative	kötőjelhez	kötőjelekhez
elative	kötőjelből	kötőjelekből
delative	kötőjelről	kötőjelekről
ablative	kötőjeltől	kötőjelektől
non-attributive possessive - singular	kötőjelé	kötőjeleké
non-attributive possessive - plural	kötőjeléi	kötőjelekéi

Compound words