közhasznú

Hungarian

Etymology

From köz (“public”) +‎ hasznú (“of/with benefit”), from haszon (“benefit”) +‎ -ú (“of, with”, adjective-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøshɒsnuː]
• Hyphenation: köz‧hasz‧nú
• Rhymes: -nuː

Adjective

közhasznú (comparative közhasznúbb, superlative legközhasznúbb)

1. useful, beneficial for everyone
2. (of) public interest (helping society's goals)

   közhasznú szervezet ― public benefit organization

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	közhasznú	közhasznúak
accusative	közhasznút	közhasznúakat
dative	közhasznúnak	közhasznúaknak
instrumental	közhasznúval	közhasznúakkal
causal-final	közhasznúért	közhasznúakért
translative	közhasznúvá	közhasznúakká
terminative	közhasznúig	közhasznúakig
essive-formal	közhasznúként	közhasznúakként
essive-modal	—	—
inessive	közhasznúban	közhasznúakban
superessive	közhasznún	közhasznúakon
adessive	közhasznúnál	közhasznúaknál
illative	közhasznúba	közhasznúakba
sublative	közhasznúra	közhasznúakra
allative	közhasznúhoz	közhasznúakhoz
elative	közhasznúból	közhasznúakból
delative	közhasznúról	közhasznúakról
ablative	közhasznútól	közhasznúaktól
non-attributive possessive - singular	közhasznúé	közhasznúaké
non-attributive possessive - plural	közhasznúéi	közhasznúakéi

Derived terms

• közhasznúság

 

Further reading

• közhasznú in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN