kihallgatás

Hungarian

Etymology

kihallgat (“to interrogate; eavesdrop”) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkiɦɒlɡɒtaːʃ]
• Hyphenation: ki‧hall‧ga‧tás

Noun

kihallgatás (plural kihallgatások)

1. audience, audit, interrogation (the act of interrogating or questioning; examination by questions)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kihallgatás	kihallgatások
accusative	kihallgatást	kihallgatásokat
dative	kihallgatásnak	kihallgatásoknak
instrumental	kihallgatással	kihallgatásokkal
causal-final	kihallgatásért	kihallgatásokért
translative	kihallgatássá	kihallgatásokká
terminative	kihallgatásig	kihallgatásokig
essive-formal	kihallgatásként	kihallgatásokként
essive-modal	—	—
inessive	kihallgatásban	kihallgatásokban
superessive	kihallgatáson	kihallgatásokon
adessive	kihallgatásnál	kihallgatásoknál
illative	kihallgatásba	kihallgatásokba
sublative	kihallgatásra	kihallgatásokra
allative	kihallgatáshoz	kihallgatásokhoz
elative	kihallgatásból	kihallgatásokból
delative	kihallgatásról	kihallgatásokról
ablative	kihallgatástól	kihallgatásoktól
non-attributive possessive - singular	kihallgatásé	kihallgatásoké
non-attributive possessive - plural	kihallgatáséi	kihallgatásokéi

Possessive forms of kihallgatás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kihallgatásom	kihallgatásaim
2nd person sing.	kihallgatásod	kihallgatásaid
3rd person sing.	kihallgatása	kihallgatásai
1st person plural	kihallgatásunk	kihallgatásaink
2nd person plural	kihallgatásotok	kihallgatásaitok
3rd person plural	kihallgatásuk	kihallgatásaik

Derived terms

• kihallgatási

Compound words

• magánkihallgatás
• tanúkihallgatás

 

Further reading

• kihallgatás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN