kijárat

Hungarian

Etymology

ki- (“verbal prefix”) +‎ járat

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkijaːrɒt]
• Hyphenation: ki‧já‧rat
• Rhymes: -ɒt

Noun

kijárat (plural kijáratok)

1. exit (way out)

   Antonym: bejárat

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kijárat	kijáratok
accusative	kijáratot	kijáratokat
dative	kijáratnak	kijáratoknak
instrumental	kijárattal	kijáratokkal
causal-final	kijáratért	kijáratokért
translative	kijárattá	kijáratokká
terminative	kijáratig	kijáratokig
essive-formal	kijáratként	kijáratokként
essive-modal	—	—
inessive	kijáratban	kijáratokban
superessive	kijáraton	kijáratokon
adessive	kijáratnál	kijáratoknál
illative	kijáratba	kijáratokba
sublative	kijáratra	kijáratokra
allative	kijárathoz	kijáratokhoz
elative	kijáratból	kijáratokból
delative	kijáratról	kijáratokról
ablative	kijárattól	kijáratoktól
non-attributive possessive - singular	kijáraté	kijáratoké
non-attributive possessive - plural	kijáratéi	kijáratokéi

Possessive forms of kijárat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kijáratom	kijárataim
2nd person sing.	kijáratod	kijárataid
3rd person sing.	kijárata	kijáratai
1st person plural	kijáratunk	kijárataink
2nd person plural	kijáratotok	kijárataitok
3rd person plural	kijáratuk	kijárataik

Derived terms

Compound words

• vészkijárat

 

Further reading

• (exit): kijárat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• (causative of kijár (“to go out”): to have someone go somewhere regularly or to have something arranged by someone): kijárat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN