konkordancia

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin concordantia. With -ancia ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkoŋkordɒnt͡sijɒ]
• Hyphenation: kon‧kor‧dan‧cia
• Rhymes: -jɒ

Noun

konkordancia (plural konkordanciák)

1. concordance (an index or list showing the places in the text of a book or in a database where a given word or phrase may be found, with its immediate context in each place)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	konkordancia	konkordanciák
accusative	konkordanciát	konkordanciákat
dative	konkordanciának	konkordanciáknak
instrumental	konkordanciával	konkordanciákkal
causal-final	konkordanciáért	konkordanciákért
translative	konkordanciává	konkordanciákká
terminative	konkordanciáig	konkordanciákig
essive-formal	konkordanciaként	konkordanciákként
essive-modal	—	—
inessive	konkordanciában	konkordanciákban
superessive	konkordancián	konkordanciákon
adessive	konkordanciánál	konkordanciáknál
illative	konkordanciába	konkordanciákba
sublative	konkordanciára	konkordanciákra
allative	konkordanciához	konkordanciákhoz
elative	konkordanciából	konkordanciákból
delative	konkordanciáról	konkordanciákról
ablative	konkordanciától	konkordanciáktól
non-attributive possessive - singular	konkordanciáé	konkordanciáké
non-attributive possessive - plural	konkordanciáéi	konkordanciákéi

Possessive forms of konkordancia
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	konkordanciám	konkordanciáim
2nd person sing.	konkordanciád	konkordanciáid
3rd person sing.	konkordanciája	konkordanciái
1st person plural	konkordanciánk	konkordanciáink
2nd person plural	konkordanciátok	konkordanciáitok
3rd person plural	konkordanciájuk	konkordanciáik

Further reading

• konkordancia in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN