kontinens

Hungarian

Etymology

From New Latin continens, continentis. With -ens ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkontinɛnʃ]
• Hyphenation: kon‧ti‧nens
• Rhymes: -ɛnʃ

Noun

kontinens (plural kontinensek)

1. continent (a large contiguous landmass)

   Synonyms: földrész, világrész

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kontinens	kontinensek
accusative	kontinenst	kontinenseket
dative	kontinensnek	kontinenseknek
instrumental	kontinenssel	kontinensekkel
causal-final	kontinensért	kontinensekért
translative	kontinenssé	kontinensekké
terminative	kontinensig	kontinensekig
essive-formal	kontinensként	kontinensekként
essive-modal	—	—
inessive	kontinensben	kontinensekben
superessive	kontinensen	kontinenseken
adessive	kontinensnél	kontinenseknél
illative	kontinensbe	kontinensekbe
sublative	kontinensre	kontinensekre
allative	kontinenshez	kontinensekhez
elative	kontinensből	kontinensekből
delative	kontinensről	kontinensekről
ablative	kontinenstől	kontinensektől
non-attributive possessive - singular	kontinensé	kontinenseké
non-attributive possessive - plural	kontinenséi	kontinensekéi

Possessive forms of kontinens
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kontinensem	kontinenseim
2nd person sing.	kontinensed	kontinenseid
3rd person sing.	kontinense	kontinensei
1st person plural	kontinensünk	kontinenseink
2nd person plural	kontinensetek	kontinenseitek
3rd person plural	kontinensük	kontinenseik

Further reading

• kontinens in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN