korholás

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

korhol (to scold) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkorɦolaːʃ]
  • Hyphenation: kor‧ho‧lás

Noun

[edit]

korholás (plural korholások)

  1. scolding (a succession of critical remarks, such as those directed by a parent towards a misbehaving child)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative korholás korholások
accusative korholást korholásokat
dative korholásnak korholásoknak
instrumental korholással korholásokkal
causal-final korholásért korholásokért
translative korholássá korholásokká
terminative korholásig korholásokig
essive-formal korholásként korholásokként
essive-modal
inessive korholásban korholásokban
superessive korholáson korholásokon
adessive korholásnál korholásoknál
illative korholásba korholásokba
sublative korholásra korholásokra
allative korholáshoz korholásokhoz
elative korholásból korholásokból
delative korholásról korholásokról
ablative korholástól korholásoktól
non-attributive
possessive - singular
korholásé korholásoké
non-attributive
possessive - plural
korholáséi korholásokéi
Possessive forms of korholás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. korholásom korholásaim
2nd person sing. korholásod korholásaid
3rd person sing. korholása korholásai
1st person plural korholásunk korholásaink
2nd person plural korholásotok korholásaitok
3rd person plural korholásuk korholásaik