műveltségű

Hungarian

Etymology

műveltség (“education, knowledge”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmyːvɛlt͡ʃeːɡyː]
• Hyphenation: mű‧velt‧sé‧gű
• Rhymes: -ɡyː

Adjective

műveltségű (not comparable)

1. of some kind education or educational background

   nagy műveltségű emberek ― highly educated people

   különböző műveltségű személyek ― persons of disparate educational backgrounds

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	műveltségű	műveltségűek
accusative	műveltségűt	műveltségűeket
dative	műveltségűnek	műveltségűeknek
instrumental	műveltségűvel	műveltségűekkel
causal-final	műveltségűért	műveltségűekért
translative	műveltségűvé	műveltségűekké
terminative	műveltségűig	műveltségűekig
essive-formal	műveltségűként	műveltségűekként
essive-modal	—	—
inessive	műveltségűben	műveltségűekben
superessive	műveltségűn	műveltségűeken
adessive	műveltségűnél	műveltségűeknél
illative	műveltségűbe	műveltségűekbe
sublative	műveltségűre	műveltségűekre
allative	műveltségűhöz	műveltségűekhez
elative	műveltségűből	műveltségűekből
delative	műveltségűről	műveltségűekről
ablative	műveltségűtől	műveltségűektől
non-attributive possessive - singular	műveltségűé	műveltségűeké
non-attributive possessive - plural	műveltségűéi	műveltségűekéi