megállapít

Hungarian

Etymology

meg- +‎ állapít

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛɡaːlːɒpiːt]
• Hyphenation: meg‧ál‧la‧pít
• Rhymes: -iːt

Verb

megállapít

1. (transitive) to find, to establish, to ascertain

   Synonyms: kimutat, kiderít

2. (transitive) to determine, to assess

   Synonyms: meghatároz, felmér

3. (transitive) to set, to determine, to specify (e.g. prices)

   Synonym: megszab

4. (transitive) to state, to claim (based on thoughtful consideration)

   Synonym: kijelent

Conjugation

conjugation of megállapít

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	megállapítok	megállapítasz	megállapít	megállapítunk	megállapítotok	megállapítanak
		Def.	megállapítom	megállapítod	megállapítja	megállapítjuk	megállapítjátok	megállapítják
		2nd-p. o.	megállapítalak	―
	Past	Indef.	megállapítottam	megállapítottál	megállapított	megállapítottunk	megállapítottatok	megállapítottak
		Def.	megállapítottam	megállapítottad	megállapította	megállapítottuk	megállapítottátok	megállapították
		2nd-p. o.	megállapítottalak	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. meg fog állapítani.
	Archaic Preterit	Indef.	megállapíték	megállapítál	megállapíta	megállapítánk	megállapítátok	megállapítának
		Def.	megállapítám	megállapítád	megállapítá	megállapítánk	megállapítátok	megállapíták
		2nd-p. o.	megállapítálak	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. megállapít vala, megállapított vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	megállapítandok	megállapítandasz	megállapítand	megállapítandunk	megállapítandotok	megállapítandanak
		Def.	megállapítandom	megállapítandod	megállapítandja	megállapítandjuk	megállapítandjátok	megállapítandják
		2nd-p. o.	megállapítandalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	megállapítanék	megállapítanál	megállapítana	megállapítanánk	megállapítanátok	megállapítanának
		Def.	megállapítanám	megállapítanád	megállapítaná	megállapítanánk (or megállapítanók)	megállapítanátok	megállapítanák
		2nd-p. o.	megállapítanálak	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. megállapított volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	megállapítsak	megállapíts or megállapítsál	megállapítson	megállapítsunk	megállapítsatok	megállapítsanak
		Def.	megállapítsam	megállapítsd or megállapítsad	megállapítsa	megállapítsuk	megállapítsátok	megállapítsák
		2nd-p. o.	megállapítsalak	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. megállapított légyen
Infinitive	megállapítani		megállapítanom	megállapítanod	megállapítania	megállapítanunk	megállapítanotok	megállapítaniuk
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	megállapítás		megállapító	megállapított	megállapítandó	megállapítva (megállapítván)		megállapíttat
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem állapít meg or meg is állapít.

potential conjugation of megállapít

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	megállapíthatok	megállapíthatsz	megállapíthat	megállapíthatunk	megállapíthattok	megállapíthatnak
		Def.	megállapíthatom	megállapíthatod	megállapíthatja	megállapíthatjuk	megállapíthatjátok	megállapíthatják
		2nd-p. o.	megállapíthatlak	―
	Past	Indef.	megállapíthattam	megállapíthattál	megállapíthatott	megállapíthattunk	megállapíthattatok	megállapíthattak
		Def.	megállapíthattam	megállapíthattad	megállapíthatta	megállapíthattuk	megállapíthattátok	megállapíthatták
		2nd-p. o.	megállapíthattalak	―
	Archaic Preterit	Indef.	megállapíthaték	megállapíthatál	megállapíthata	megállapíthatánk	megállapíthatátok	megállapíthatának
		Def.	megállapíthatám	megállapíthatád	megállapíthatá	megállapíthatánk	megállapíthatátok	megállapíthaták
		2nd-p. o.	megállapíthatálak	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. megállapíthat vala, megállapíthatott vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	megállapíthatandok or megállapítandhatok	megállapíthatandasz or megállapítandhatsz	megállapíthatand or megállapítandhat	megállapíthatandunk or megállapítandhatunk	megállapíthatandotok or megállapítandhattok	megállapíthatandanak or megállapítandhatnak
		Def.	megállapíthatandom or megállapítandhatom	megállapíthatandod or megállapítandhatod	megállapíthatandja or megállapítandhatja	megállapíthatandjuk or megállapítandhatjuk	megállapíthatandjátok or megállapítandhatjátok	megállapíthatandják or megállapítandhatják
		2nd-p. o.	megállapíthatandalak or megállapítandhatlak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	megállapíthatnék	megállapíthatnál	megállapíthatna	megállapíthatnánk	megállapíthatnátok	megállapíthatnának
		Def.	megállapíthatnám	megállapíthatnád	megállapíthatná	megállapíthatnánk (or megállapíthatnók)	megállapíthatnátok	megállapíthatnák
		2nd-p. o.	megállapíthatnálak	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. megállapíthatott volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	megállapíthassak	megállapíthass or megállapíthassál	megállapíthasson	megállapíthassunk	megállapíthassatok	megállapíthassanak
		Def.	megállapíthassam	megállapíthasd or megállapíthassad	megállapíthassa	megállapíthassuk	megállapíthassátok	megállapíthassák
		2nd-p. o.	megállapíthassalak	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. megállapíthatott légyen
Inf.	(megállapíthatni)		(megállapíthatnom)	(megállapíthatnod)	(megállapíthatnia)	(megállapíthatnunk)	(megállapíthatnotok)	(megállapíthatniuk)
Positive adjective			megállapítható	Neg. adj.	megállapíthatatlan	Adv. part.	(megállapíthatva / megállapíthatván)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem állapíthat meg or meg is állapíthat.

Derived terms

• megállapítás

 

Further reading

• megállapít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN