megalapozott
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Verb[edit]
megalapozott
Participle[edit]
megalapozott
Adjective[edit]
megalapozott (comparative megalapozottabb, superlative legmegalapozottabb)
- founded, well-founded, having a basis, substantiated
Declension[edit]
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | megalapozott | megalapozottak |
| accusative | megalapozottat | megalapozottakat |
| dative | megalapozottnak | megalapozottaknak |
| instrumental | megalapozottal | megalapozottakkal |
| causal-final | megalapozottért | megalapozottakért |
| translative | megalapozottá | megalapozottakká |
| terminative | megalapozottig | megalapozottakig |
| essive-formal | megalapozottként | megalapozottakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | megalapozottban | megalapozottakban |
| superessive | megalapozotton | megalapozottakon |
| adessive | megalapozottnál | megalapozottaknál |
| illative | megalapozottba | megalapozottakba |
| sublative | megalapozottra | megalapozottakra |
| allative | megalapozotthoz | megalapozottakhoz |
| elative | megalapozottból | megalapozottakból |
| delative | megalapozottról | megalapozottakról |
| ablative | megalapozottól | megalapozottaktól |
| non-attributive possessive - singular |
megalapozotté | megalapozottaké |
| non-attributive possessive - plural |
megalapozottéi | megalapozottakéi |
Derived terms[edit]
Further reading[edit]
- megalapozott in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN