megbeszélés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

megbeszél +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmɛɡbɛseːleːʃ]
  • Hyphenation: meg‧be‧szé‧lés

Noun[edit]

megbeszélés (plural megbeszélések)

  1. talk, discussion, meeting (gathering for a purpose)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative megbeszélés megbeszélések
accusative megbeszélést megbeszéléseket
dative megbeszélésnek megbeszéléseknek
instrumental megbeszéléssel megbeszélésekkel
causal-final megbeszélésért megbeszélésekért
translative megbeszéléssé megbeszélésekké
terminative megbeszélésig megbeszélésekig
essive-formal megbeszélésként megbeszélésekként
essive-modal
inessive megbeszélésben megbeszélésekben
superessive megbeszélésen megbeszéléseken
adessive megbeszélésnél megbeszéléseknél
illative megbeszélésbe megbeszélésekbe
sublative megbeszélésre megbeszélésekre
allative megbeszéléshez megbeszélésekhez
elative megbeszélésből megbeszélésekből
delative megbeszélésről megbeszélésekről
ablative megbeszéléstől megbeszélésektől
non-attributive
possessive - singular
megbeszélésé megbeszéléseké
non-attributive
possessive - plural
megbeszéléséi megbeszélésekéi
Possessive forms of megbeszélés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. megbeszélésem megbeszéléseim
2nd person sing. megbeszélésed megbeszéléseid
3rd person sing. megbeszélése megbeszélései
1st person plural megbeszélésünk megbeszéléseink
2nd person plural megbeszélésetek megbeszéléseitek
3rd person plural megbeszélésük megbeszéléseik

Further reading[edit]