megelégedés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

megelégedik +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmɛɡɛleːɡɛdeːʃ]
  • Hyphenation: meg‧elé‧ge‧dés
  • Rhymes: -eːʃ

Noun[edit]

megelégedés

  1. contentment

Declension[edit]

The plural is rare.

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative megelégedés megelégedések
accusative megelégedést megelégedéseket
dative megelégedésnek megelégedéseknek
instrumental megelégedéssel megelégedésekkel
causal-final megelégedésért megelégedésekért
translative megelégedéssé megelégedésekké
terminative megelégedésig megelégedésekig
essive-formal megelégedésként megelégedésekként
essive-modal megelégedésül
inessive megelégedésben megelégedésekben
superessive megelégedésen megelégedéseken
adessive megelégedésnél megelégedéseknél
illative megelégedésbe megelégedésekbe
sublative megelégedésre megelégedésekre
allative megelégedéshez megelégedésekhez
elative megelégedésből megelégedésekből
delative megelégedésről megelégedésekről
ablative megelégedéstől megelégedésektől
non-attributive
possessive - singular
megelégedésé megelégedéseké
non-attributive
possessive - plural
megelégedéséi megelégedésekéi
Possessive forms of megelégedés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. megelégedésem megelégedéseim
2nd person sing. megelégedésed megelégedéseid
3rd person sing. megelégedése megelégedései
1st person plural megelégedésünk megelégedéseink
2nd person plural megelégedésetek megelégedéseitek
3rd person plural megelégedésük megelégedéseik

Further reading[edit]