megtorlás

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

megtorol (to retaliate) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmɛktorlaːʃ]
  • Hyphenation: meg‧tor‧lás

Noun[edit]

megtorlás (plural megtorlások)

  1. retaliation, reprisal, retribution

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative megtorlás megtorlások
accusative megtorlást megtorlásokat
dative megtorlásnak megtorlásoknak
instrumental megtorlással megtorlásokkal
causal-final megtorlásért megtorlásokért
translative megtorlássá megtorlásokká
terminative megtorlásig megtorlásokig
essive-formal megtorlásként megtorlásokként
essive-modal megtorlásul
inessive megtorlásban megtorlásokban
superessive megtorláson megtorlásokon
adessive megtorlásnál megtorlásoknál
illative megtorlásba megtorlásokba
sublative megtorlásra megtorlásokra
allative megtorláshoz megtorlásokhoz
elative megtorlásból megtorlásokból
delative megtorlásról megtorlásokról
ablative megtorlástól megtorlásoktól
non-attributive
possessive - singular
megtorlásé megtorlásoké
non-attributive
possessive - plural
megtorláséi megtorlásokéi
Possessive forms of megtorlás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. megtorlásom megtorlásaim
2nd person sing. megtorlásod megtorlásaid
3rd person sing. megtorlása megtorlásai
1st person plural megtorlásunk megtorlásaink
2nd person plural megtorlásotok megtorlásaitok
3rd person plural megtorlásuk megtorlásaik

Further reading[edit]