nagykövetség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

nagy +‎ követség[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈnɒckøvɛt͡ʃːeːɡ]
  • Hyphenation: nagy‧kö‧vet‧ség
  • Rhymes: -eːɡ

Noun[edit]

nagykövetség (plural nagykövetségek)

  1. embassy (organization representing a foreign state)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative nagykövetség nagykövetségek
accusative nagykövetséget nagykövetségeket
dative nagykövetségnek nagykövetségeknek
instrumental nagykövetséggel nagykövetségekkel
causal-final nagykövetségért nagykövetségekért
translative nagykövetséggé nagykövetségekké
terminative nagykövetségig nagykövetségekig
essive-formal nagykövetségként nagykövetségekként
essive-modal
inessive nagykövetségben nagykövetségekben
superessive nagykövetségen nagykövetségeken
adessive nagykövetségnél nagykövetségeknél
illative nagykövetségbe nagykövetségekbe
sublative nagykövetségre nagykövetségekre
allative nagykövetséghez nagykövetségekhez
elative nagykövetségből nagykövetségekből
delative nagykövetségről nagykövetségekről
ablative nagykövetségtől nagykövetségektől
non-attributive
possessive - singular
nagykövetségé nagykövetségeké
non-attributive
possessive - plural
nagykövetségéi nagykövetségekéi
Possessive forms of nagykövetség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nagykövetségem nagykövetségeim
2nd person sing. nagykövetséged nagykövetségeid
3rd person sing. nagykövetsége nagykövetségei
1st person plural nagykövetségünk nagykövetségeink
2nd person plural nagykövetségetek nagykövetségeitek
3rd person plural nagykövetségük nagykövetségeik

References[edit]

  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading[edit]