operatőr

See also: operator, Operator, operátor, operatör, and operatør

Hungarian

Etymology

Borrowed from French opérateur. With -őr ending. Doublet of operátor.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈopɛrɒtøːr]
• Hyphenation: ope‧ra‧tőr

Noun

operatőr (plural operatőrök)

1. cinematographer, director of photography, cameraman
2. (archaic) surgeon

   Synonyms: sebész, műtősebész, operáló orvos

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	operatőr	operatőrök
accusative	operatőrt	operatőröket
dative	operatőrnek	operatőröknek
instrumental	operatőrrel	operatőrökkel
causal-final	operatőrért	operatőrökért
translative	operatőrré	operatőrökké
terminative	operatőrig	operatőrökig
essive-formal	operatőrként	operatőrökként
essive-modal	—	—
inessive	operatőrben	operatőrökben
superessive	operatőrön	operatőrökön
adessive	operatőrnél	operatőröknél
illative	operatőrbe	operatőrökbe
sublative	operatőrre	operatőrökre
allative	operatőrhöz	operatőrökhöz
elative	operatőrből	operatőrökből
delative	operatőrről	operatőrökről
ablative	operatőrtől	operatőröktől
non-attributive possessive - singular	operatőré	operatőröké
non-attributive possessive - plural	operatőréi	operatőrökéi

Possessive forms of operatőr
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	operatőröm	operatőreim
2nd person sing.	operatőröd	operatőreid
3rd person sing.	operatőre	operatőrei
1st person plural	operatőrünk	operatőreink
2nd person plural	operatőrötök	operatőreitek
3rd person plural	operatőrük	operatőreik

Related terms

• operál
• operátor

 

See also

• fényképezte (the corresponding verb form, designating the director of photography in the credits)

Further reading

• operatőr in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN