rosszkedvű

Hungarian

Etymology

From rossz (“bad”) +‎ kedvű (“of mood”), from kedv (“mood”) +‎ -ű (adjective-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈroskɛdvyː]
• Hyphenation: rossz‧ked‧vű
• Rhymes: -vyː

Adjective

rosszkedvű (comparative rosszkedvűbb or rosszabb kedvű, superlative legrosszkedvűbb or legrosszabb kedvű)

1. (figuratively) morose, gruff, sullen, grouchy (unfriendly and bad-tempered)

   Synonyms: harapós, komor, barátságtalan, mogorva, morcos, haragos, zord, bal lábbal kel fel

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	rosszkedvű	rosszkedvűek
accusative	rosszkedvűt	rosszkedvűeket
dative	rosszkedvűnek	rosszkedvűeknek
instrumental	rosszkedvűvel	rosszkedvűekkel
causal-final	rosszkedvűért	rosszkedvűekért
translative	rosszkedvűvé	rosszkedvűekké
terminative	rosszkedvűig	rosszkedvűekig
essive-formal	rosszkedvűként	rosszkedvűekként
essive-modal	—	—
inessive	rosszkedvűben	rosszkedvűekben
superessive	rosszkedvűn	rosszkedvűeken
adessive	rosszkedvűnél	rosszkedvűeknél
illative	rosszkedvűbe	rosszkedvűekbe
sublative	rosszkedvűre	rosszkedvűekre
allative	rosszkedvűhöz	rosszkedvűekhez
elative	rosszkedvűből	rosszkedvűekből
delative	rosszkedvűről	rosszkedvűekről
ablative	rosszkedvűtől	rosszkedvűektől
non-attributive possessive - singular	rosszkedvűé	rosszkedvűeké
non-attributive possessive - plural	rosszkedvűéi	rosszkedvűekéi

Derived terms

• rosszkedvűen
• rosszkedvűség

Further reading

• rosszkedvű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN