soraitok

Hungarian

Etymology

sor (“line”) +‎ -aitok (“your ... -s”, possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈʃorɒjitok]
• Hyphenation: so‧ra‧i‧tok

Noun

soraitok

1. second-person plural multiple-possession possessive of sor

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	—	soraitok
accusative	—	soraitokat
dative	—	soraitoknak
instrumental	—	soraitokkal
causal-final	—	soraitokért
translative	—	soraitokká
terminative	—	soraitokig
essive-formal	—	soraitokként
essive-modal	—	soraitokul
inessive	—	soraitokban
superessive	—	soraitokon
adessive	—	soraitoknál
illative	—	soraitokba
sublative	—	soraitokra
allative	—	soraitokhoz
elative	—	soraitokból
delative	—	soraitokról
ablative	—	soraitoktól
non-attributive possessive - singular	—	soraitoké
non-attributive possessive - plural	—	soraitokéi