stacionárius

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From German stationär, from French stationnaire.[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈʃtɒt͡sijonaːrijuʃ]
  • Hyphenation: sta‧ci‧o‧ná‧ri‧us
  • Rhymes: -uʃ

Adjective

[edit]

stacionárius (not comparable)

  1. stationary

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative stacionárius stacionáriusak
accusative stacionáriusat stacionáriusakat
dative stacionáriusnak stacionáriusaknak
instrumental stacionáriussal stacionáriusakkal
causal-final stacionáriusért stacionáriusakért
translative stacionáriussá stacionáriusakká
terminative stacionáriusig stacionáriusakig
essive-formal stacionáriusként stacionáriusakként
essive-modal
inessive stacionáriusban stacionáriusakban
superessive stacionáriuson stacionáriusakon
adessive stacionáriusnál stacionáriusaknál
illative stacionáriusba stacionáriusakba
sublative stacionáriusra stacionáriusakra
allative stacionáriushoz stacionáriusakhoz
elative stacionáriusból stacionáriusakból
delative stacionáriusról stacionáriusakról
ablative stacionáriustól stacionáriusaktól
non-attributive
possessive - singular
stacionáriusé stacionáriusaké
non-attributive
possessive - plural
stacionáriuséi stacionáriusakéi

Derived terms

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN